Kody Keplinger: A hazugságháló

Fülszöveg:
  Egy új történet a The DUFF – A pótkerék világából

Sonny Ardmore remekül hazudik.
Arról, hogy az apja börtönben van, hogy az anyja kirakta őt otthonról, és éjszakánként titokban a legjobb barátnőjénél alszik.
Talán Amy Rush az egyetlen, aki átlát Sonny hazugsághálóján, és mellette áll, bármi történjék is. Mindent megosztanak egymással: a titkaikat, a ruháikat… Sőt, még a Ryder Cross iránti utálatuk is közös.
Ryder az új fiú a Hamilton gimiben, és megtestesíti mindazt, amit Sonny és Amy ki nem állhat: a srác egy beképzelt, sznob stréber. Csakhogy Rydernek van egy gyenge pontja: Amy. Le sem tagadhatná, hogy belezúgott. Úgyhogy amikor Ryder e-mailben randira hívja Amyt, a két lány úgy érzi, kihagyhatatlan alkalom kínálkozik a számukra.
Úgy alakul, hogy Sonny egy egész éjszakát végigchatel Ryderrel, és őszinte borzalmára rádöbben, kezdi megkedvelni a fiút. Csakhogy van egy kis probléma: Ryder végig azt hitte, Amyvel beszélget. Úgyhogy Sonny bonyolult hadműveletet eszel ki, amivel rádöbbentheti Rydert, valójában mindig is őt akarta, nem Amyt. Képes lesz Sonny egészen az igazságig jutni a hazugságai segítségével, vagy végül Rydert és Amyt is elveszíti?

Kody Keplinger egy vicces és egyben szívszorító történettel tér vissza a The DUFF – A pótkerék világába: azokról a hazugságokról ír, amiknek bedőlünk, és azokról az igazságokról, amikre véletlenül sem számítanánk.

A különbség csak az, hogy Amy az a fajta lány, aki személyre szóló karácsonyi lapot ad a menzás néninek. Ryder meg egy köcsög.

/-Sonny/

Kody Keplinger

Eredeti cím: Lying Out Loud
Író: Kody Keplinger
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 312

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

ITT TE IS BESZEREZHETED


Borító:

Nekem nagyon tetszik a borító, bár a DUFF-é ezerszer jobb volt. A betűtípus feldobja az amúgy egyszerű borítást. Kicsit sajnáltam, hogy a lány nem hasonlít Sonnyra, de nem

okozott nagy problémát. A gerince sem törött meg szerencsére.






Értékelés: 5/5

Sonny

Mivel hatalmas kedvencem a DUFF, ezért azonnal lecsaptam a Hazugsághálóra is. Bár őszintén szólva féltem attól, hogy a DUFF-hoz fogom hasonlítani és, hogy nem lesz annyira jó, mint az elődje. A történettől sem vártam sokat, viszont a DUFF-hoz hasonlóan ez is nagy kedvencem lett.

Történetünk Sonnyról szól, aki egy szegény és elég szétzilált családból származik. Anyja gyakran elhagyja, ezért megtanult magáról gondoskodni. Azonban amikor édesanyja tovább marad távol a kelleténél Sonny bepánikol és legjobb barátnőjéhez, Amyhez költözik. Amy gazdgag, szép és tökéletes életet él a szüleivel. Totyogós koruk óta legjobb barátnők, ezért a költözés egyiküknek sem okozott gondot. Új fiú jött a suliba Ryder. Ryder egy igazi beképzelt hipszter.

Ryder

Folyton szidja a hamiltoni egyszerű népet, hiszen ő DC-ből költözött a kisvárosba. Ryder azonnal rákattan Amyre, de a lány egyáltalán nem viszonozza az érzéseit, sőt Amy és Sonny közös erővel utálják. Egyik este Amy egy üzenetet kap Rydertől és erre Sonny válaszol. Sonny azonban sosem gondolta volna, hogy beleszeret Ryderbe. Folytonos hazudozásai, azonban nem végződnek jól.

Imádtam a történetet. Tökéletesen lett megírva és egyáltalán nem volt hétköznapi. Érdekes volt látni Sonny és Amy barátságát és, azt, hogy Amy családja hogyan segít Sonnyn. Tetszett az is, hogy Wesleyt meg Biancát is beleszőtte a történetbe és nem kevés szereppel ajándékozta meg őket. 

Amy

A szereplők nem voltak azok a tipikusan hétköznapi szereplők. Sonny karaktere volt talán a kedvencem, mert egy nagyon erős lányt képviselt. Lehet, hogy nem cselekedett mindig tökéletesen, de valahogy mindig megoldott mindent. Nagyon vicces volt a karaktere, szinte minden oldalon mondott valami poént. Amy egy olyan barátnőt alakít, akit mindenki szeretne magának. Visszahúzódó és szerény volt, de a végére elég rendesen kikupálódott. Ryderből elég keveset kapunk, viszont szerintem ennyi pont elég belőle.
A vége felé egy kicsit csalódott voltam, viszont az utolsó oldal megváltoztatta a véleményem.
Egyáltalán nem lehet összehasonlítani az elődjével, teljesen különböznek egymástól. Van pár utalás a DUFF-ra, de aki külön akarja olvasni csak a Hazugsághálót ő sem marad le semmiről. 

Szerettem is meg nem is, kicsit unalmas volt a karaktere. Sonnyval való kapcsolatukat szerettem és sajnáltam is őket, amikor kiderült az igazság. Ryder nem volt valami igazságos, de lehet csak azért tűnik nekem így, mert annyira szerettem Sonnyt. Mrs. Rusht és Mr. Rusht is megemlíteném, de őket így egybe veszem egy egésznek, mert elég hasonló karaktert alakítottak. Nagyon jól bántak a gyerekeikkel és Sonnyval is. Emberileg talán ők bizonyítottak a legtöbbet. Wesley is megjelenik a könyvben, akit természetesen ugyan úgy imádtam, mint a DUFF-ban. Hozta a szokásos személyiségét, viszont kicsit érettebb lett. Bianca keveset szerepelt, ha éppen igen akkor Wesleyvel veszekedett, ami nagyon vicces volt.

-Szia, Amy! -köszönt lelkesen.
-Ó. Szia, Ryder!
-Hogy vagy?
-Köszönöm, jól.
-Ez azt jelenti, idegesíted -dekódoltam az üzenetet, mire Amy belém könyökölt.

Ajánlás:

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kissé szomorú, de mégis vidám szerelmes történeteket és persze a DUFF rajongóknak.😉

Ami nem tetszett:

• -

Ami tetszett:

• az író stílusa
• történet
• karakterek 

Kedvenc szereplők: Sonny, Amy, Wesley, Bianca