Barbara Constantine: Tom, kicsi Tom

Fülszöveg:

Tom tizenegy éves és bizony nem ezüstkanállal a szájában született. Egy öreg, lepukkant lakókocsiban él az anyukájával, Joss-sal, aki inkább a nővére lehetne, hiszen még maga is csak huszonnégy éves. Nem is igazán viselkedik anyaként, esténként szeret sokáig szórakozni, hétvégéken pedig elutazni a barátaival, ezért Tom gyakran magára marad, kénytelen egyedül boldogulni. Hogy legyen mit ennie, a szomszédok kertjéből csen egy-egy répát, egy kis paradicsomot, krumplit. Mivel retteg attól, hogy fülön csípik és intézetbe dugják, gondosan eltüntet maga mögött minden nyomot, visszaülteti a kidöntött töveket. Egy este az egyik zöldségeskertben egy idős nénibe botlik, aki tehetetlenül fekszik a földön. Madelaine bizonyára meg is halt volna, ha nem téved arra a kisfiú. De mitévő legyen Tom, hiszen tilosban jár?

Hármat pislantasz és már vége is. Így megy el az élet. Nem tehetünk ellene semmit.

/-Madeleine/

Barbara Constantine

 

Eredeti cím: Tom, petit Tom, tout petit homme Tom
Író: Barbara Constantine
Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 200

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

ITT TE IS BESZEREZHETED 

Borító:
Nekem személy szerint nagyon tetszik. A betűtípus szép és a körülötte lévő zöldségek pedig illenek a történethez, Tom ábrázolása pedig ötletes. A gerince szerencsére nem törött meg.

Értékelés: 5/5
A golden csomagban volt bent ez a könyv és őszintén szólva egyáltalán nem ismertem még a létezéséről sem tudtam, de persze nagyon örültem neki, hogy valami számomra újjal ismerkedhetek meg. Sokáig halogattam az olvasását, de végül itt az értékelés.
A könyv úgymond témája érdekes volt számomra, hiszen ehhez hasonlót még nem olvastam. Kicsit talán féltem is tőle, hogy nem fog tetszeni és így is álltam hozzá. Viszont rengeteg meglepetést okozott.

Tom

Történetünk Tomról, egy tizenegy éves kisfiúról szól, akinek édesanyja, Joss még maga is gyerek volt amikor a kisfiú született. Most Joss huszonöt éves és alkalmi munkákból tartja fent magát és kisfiát. Joss nem az a tipikus mintaanya. Nem szereti, ha anycinak szólítják és nem az az otthonülő típus. Kicsapongó élete miatt Tom sokszor egyedül marad otthon, a lakókocsijukban. Mivel nem sok pénzük van, ezért Tom rákényszerül a lopásra és a szomszédok kertjeit szinte minden nap látogatja. Egy ilyen "túra"alkalmával talál rá a bajba esett Madeleinra. Segít az öregasszonynak és még a mentőket is kihívja. Madelein távollétében Tom gondoskodik Tohonyáról és Koszlottról, az idős nő kedvenceiről, kitakarítja a házat és beülteti a kertet rengeteg zöldséggel. Az idős nőt egy Samy nevű fickó visz haza, aki már találkozott Tommal, hiszen rátámadt az anyukájára. A

Joss

Madelein

történtek ellenére közel kerülnek egymáshoz és az idős nőhöz, amolyan különös barátság alakul ki hármuk között. Nekem a történet rettenetesen tetszett. Soha nem olvastam még előtte ehhez hasonlót, de meghozta a kedvem más hasonló könyvekhez is. Pörgősebbé tette az is, hogy maximum három oldalas volt egy fejezet. Minden szereplő életébe nyertünk bepillantást, nem volt az, hogy Tomon kívül senki másról nem tudtunk meg semmit. A vége is tetszett, rájöttem, hogy szeretem az ehhez hasonló "rejtélyes" befejezéseket.
Viszonylag sok szereplőt mozgatott meg a történet. Tom a főszereplőnk inkább volt felnőtt a szemembe, mint egy tizenegy éves kisfiú. Joss mellett hamar felnőtt, megtanult gondoskodni magáról. Nagyon jószívű, becsületes és okos karaktert ismerhettünk meg Tom személyében. Madelein titokzatos volt, sosem árulták el például a valódi nevét. Volt egy fejezet a múltjáról és ez engem nagyon meglepett. Nála volt a legnagyobb a jellembeli fejlődés. Egy szomorú magányos néniből, egy vidámabb és erősebb néni lett.

Samy

Joss számomra a legviccesebb karakter volt. Szórakoztatók voltak  a mellméretével kapcsolatos gondjai. Először egy vagány, éretlen és fiatal lányt láthatunk, de minél jobban megismerjük rá kell jönnünk, hogy egy megtört nő, aki úgy érzi, hogy nem szereti senki. Samy felbukkanása érdekes volt. Elsőnek utáltam, viszont, amikor Tommal összebarátkozott nagyon megkedveltem.
A befejezés megosztó lehet, viszont nekem nagyon tetszett. Olyasmi befejezésre gondoljatok, mint a Papírvárosoknál.  

-Tudod, minden lány boldog lenne, ha olyan melle lenne, mint neked.
-Igen, engem viszont egyáltalán nem dob fel. Nem látom tőle a lábamat. És szeretném, ha egy nap nem kellene többé szarba lépnem.

/-Joss/

Ajánlás:

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a családi gondokkal küszködő gyerekekről szóló, pörgős és rövid történeteket.

Ami nem tetszett:

• -

Ami tetszett:

• az író stílusa
• történet

Kedvenc szereplők: Samy, Joss, Madelein, Tom