Fülszöveg:Minden tervhez, legyen az jó vagy rossz, először is kell az isteni szikra. Egy honlap nem egészen tizenöt perc alatt elkészíthető: szerzünk egy szabad doménnevet, keresünk egy félkész formátumot, átmásoljuk a saját oldalunkra az informatikai abrakadabrát, azután bütykölünk. Zsírnak csak az isteni szikra és tizenöt perc kellett, hogy bejelentse a tervét, mármint hogy szilveszter napján, pontban éjfélkor halálra akarja enni magát az interneten, konkrétan a
www.zsirutolsovacsoraja.com
honlapon. Szánalomra, sértegetésre, esetleg a legtotálisabb közönyre számított, ám kapott helyette egy morbid szurkolótábort, amely nem győzött szurkolni, hogy haljon már meg. És minél hangosabb lesz a "kóros kórus", annál jobban emlékeztet a népszerűségre, az pedig jó.
De mi lesz, ha lejár az öngyilkosság határideje? Kibírja-e Zsír a következményeket, ha mégsem váltja be, amit ígért? És mit szól majd Anna, Zsír titkos szerelme, akit álnéven hódított meg az interneten, s akit szintén szilveszter éjszakájára hívott randira?
Író: Erin Jade Lange
Eredeti cím: Butter
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 270
Kiadó: Ciceró Könyvkiadó
ITT TE IS BESZEREZHETED!
Borító:
Szokásos booklineos utazásaim során pillantottam meg, ezt a csodát, szerintem elég csak ránézni. Nagyon jól passzol a történethez és jól kiemeli a lényeget is. A gerince sem törött meg és az eleje sem hajlott fel.
És még mielőtt elfelejteném, az én példányom egy antikváriumból származik és ennek ellenére is teljesen hibátlan. Sokatok fél az antikváriumi kiadásoktól, pedig bátran ajánlom nektek hiszen tíz esetből talán ha egyszer kapunk kézhez hibás könyvet.
Értékelés:
A címválasztás egybevág a történettel és elég figyelemfelkeltő ahhoz, hogy az olyan jómadarakat, mint én magához csalogassa. A fülszöveg túlnyomó részt csak Zsír honlapjával foglalkozik, ami kissé túlzás, hiszen úgy gondolom, hogy nem az oldal van a középpontban, hanem sokkal inkább Zsír középiskolás élete, na meg persze a szerelem, ami egy könyvből sem maradhat ki. "A népszerűség szavatossági ideje lejárt!" mondatot olvashatjuk a borítón, és ez a mondat az, ami igazán leírja számomra a regényt. Mellékesen hozzátenném, hogy ez a mondat irtó király! A népszerűséget, mint egy elég hétköznapi fogalmat, ruház fel Zsír egyik szenvedélyének, az ételnek az egyik tulajdonságával, a szavatossági idővel. IMÁDOM!
A befejezésnél én valami hatalmas katarzis élményt vártam, de nem igazán kaptam meg. Olyan is-is kategóriába sorolnám, mert tetszett is, meg nem is. Határozottan kijelenthetem, hogy itt is többet vártam!
A Professzor. Talán ő volt az egyetlen karakter, akit szerettem. Mindig segített Zsírnak, és annak ellenére, hogy "csak" egy tanár, mégis elég sokat megtett a diákjáért. Próbált hatni Zsírra, annak ellenére, hogy nem igazán volt viszonzása a dolognak.
A: szülők, akik lemondtak rólam. B: emberek, akik megbámulnak, de nem látnak igazán. D: doktorok, akik nem tudnak meggyógyítani. Cisz: srácok, akik szívesebben néznek, ahogy eszem, semmint meghallgatnák, mit akarok mondani.
-Zsír
Értékelés:
★★★☆☆
Ahogy már fent említésre került, magamtól bukkantam rá erre a regényre, tehát ebből következik az is, hogy egyáltalán nem néztem utána, ami lehet másnak elég nagy rizikó vállalásnak tűnik. Sokszor jártam már pórul ilyen esetben, de szerencsére most nem, bár a kívánt hatást sem érte el nálam.
A címválasztás egybevág a történettel és elég figyelemfelkeltő ahhoz, hogy az olyan jómadarakat, mint én magához csalogassa. A fülszöveg túlnyomó részt csak Zsír honlapjával foglalkozik, ami kissé túlzás, hiszen úgy gondolom, hogy nem az oldal van a középpontban, hanem sokkal inkább Zsír középiskolás élete, na meg persze a szerelem, ami egy könyvből sem maradhat ki. "A népszerűség szavatossági ideje lejárt!" mondatot olvashatjuk a borítón, és ez a mondat az, ami igazán leírja számomra a regényt. Mellékesen hozzátenném, hogy ez a mondat irtó király! A népszerűséget, mint egy elég hétköznapi fogalmat, ruház fel Zsír egyik szenvedélyének, az ételnek az egyik tulajdonságával, a szavatossági idővel. IMÁDOM!
A történet kicsit elcsépelt hatást kelt nekem, hiszen tipikusan egy túlsúlyos fiút követünk nyomon, aki népszerű akar lenni, és aki beleszeret egy topmodell alkatú lányba és akit már-már természetes módon folyton bántalmaznak lelkileg. Igen, a szokásos önsajnáltatás is hatalmas szerepet játszik a könyvben, mindez megspékelve jó nagy adag arroganciával. Különlegességként jelenik meg a honlap, amin drága főszereplőnk élőben fogja közvetíteni a halála előtti utolsó vacsorát. Találgatások és fogadások zajlanak mindeközben a menüre és arra, hogy vajon Zsír komolyan képzeli-e, azt amit eltervezett és nyilvánosságra hozott. Anna, a fent említett topmodell alkatunk, úgy kerül képbe, hogy Zsír oda meg vissza van a népszerű szép szőke leányzóért, akivel a "SaxMan" álnéven chatel. Ha az álnévből nem derült volna ki, Zsír egyik nagy szenvedélye (Annán kívül persze) a szaxofonozás.
A befejezésnél én valami hatalmas katarzis élményt vártam, de nem igazán kaptam meg. Olyan is-is kategóriába sorolnám, mert tetszett is, meg nem is. Határozottan kijelenthetem, hogy itt is többet vártam!
A szereplők nem igazán egyedi egyéniségek, sőt! Megtalálhatjuk a könyvben azokat a tipikus karaktereket, akik minden regényben szerepelnek, de a fő probléma, hogy itt nem csak egy-egy ilyennel találkozhatunk, hanem maga a regény csakis ilyen karakterekből épül fel. Egyik karakter sem nőtt a szívemhez, ami pedig nálam hatalmas negatív tulajdonsága a könyvnek.
Zsír, Zsír, Zsír, Zsír.... Az egész világ Zsírnak a zsírja körül forgott, ami pedig elnyomta a sokkal inkább valósághűbb érzelmeket. Őszintén szólva, egyáltalán nem szerettem, néha falra tudtam volna tőle mászni. Ő abba a kategóriába tartozik, aki jó családi és anyagi háttérrel rendelkezik, tehát rengeteg mindent tudott volna tenni a súlya érdekében, ha igazán akart volna tenni bármit is. A szülei minden évben fogyitáborba vitték, de Zsír amint hazatért, úgy viselkedett, mint aki életébe nem hallotta volna az "edzés" vagy a "diéta" szavakat, de mindeközben siránkozott a súlya miatt. Nagyon magába húzódó személyiséggel rendelkezett, amit még az is fokozott, hogy néha-néha beszólogattak neki "A menők". DOBPERGÉS.... Kikhez vágyott mégis?! Természetesen a népszerűek társaságához! Ez számomra teljesen felfoghatatlan volt, mert mindeközben volt neki egy nagyon jó barátja, akit szerintem csak ő nem becsült meg elég jól. A honlap után barátkozni kezdtek vele, de csak kulisszatitkokért. Zsír is tudta, hogy nagy valószínűséggel "kamubarátokra" lelt, de mégis ugyan úgy lógott velük. JA, és a honlapot se felejtsük el, ha már erről van szó! Maga az, hogy közzétette, ez is azt mutatja, hogy ő csak figyelemre, barátokra és egy kis sajnálatra vágyott. Az Annával való "kapcsolata" aranyos volt, de ez is minden második könyvben előfordul. Egyébként ti belegondoltatok abba, hogy mi Zsírnak az igazi neve egészen addig, amíg ki nem derül? Mert én nem! Érdekes ugye?
Beszéljünk kicsit Annáról. Elég érdekes személyiség, hiszen úgymond két arcát ismerhetjük meg: a lányt aki a suli úrnője, és a lányt, aki szeretetre vágyik és akár egy ismeretlen fiúba is képes megtalálni a szerelmet. Nagyon kétszínű a csaj, mit ne mondjak. Továbbá ellentétben állnak a szavai és a tettei egymással, ami szintén elég csalafinta húzás tőle.
A Professzor. Talán ő volt az egyetlen karakter, akit szerettem. Mindig segített Zsírnak, és annak ellenére, hogy "csak" egy tanár, mégis elég sokat megtett a diákjáért. Próbált hatni Zsírra, annak ellenére, hogy nem igazán volt viszonzása a dolognak.
A regény nagy pozitívuma az írásmód. Erin Jade Lange ha már a karaktertervezéshez nem ért igazán, az íráshoz annál inkább!
Az öngyilkosság egy elég komoly téma, amivel szinte minden nap találkozunk, akár Facebookon, Instagrammon vagy leggyakrabban Tumblr-ön. Különböző módjai vannak, például az akasztás, de Erin Jade Lange a halálra evés mellett "tette le a voksát". Ez az ötlet roppant érdekes volt és szerintem, jól is lett átadva.
Összességében, biztos úgy gondoljátok, hogy teljesen gyűlöltem ezt a könyvet. Pedig nem. Kicsit rosszul is érzem magam az miatt, hogy ilyen borzalmas kritikát írtam róla. Voltak részei amiket élveztem, és a történet akár mennyire is tele van megszokott dolgokkal, attól még élvezhető volt. Annak ellenére, hogy egy elég rövidke könyvről beszélünk, nagyon sokáig olvastam, ami szintén bizonyítja, hogy nem életem könyvét tartottam a kezemben.
 |
| Aki olvasta, az tudja😉 |
Ajánlás:
Ajánlom azoknak, akik szeretik az öngyilkosságról szóló tiniregényeket. Idősebb korosztálynak nem igazán ajánlanám, hiszen ők nem biztos, hogy tudnának vele azonosulni. Hasonló problémákkal rendelkezőknek nem ajánlom tiszta szívvel, mivel szerintem nem éppen a jó példát mutatja be nekünk a könyv.