“Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni!” – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…
Eredeti cím: Outpost
Író: Ann Aguierre
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 336
Kiadó: Fumax Kft.
ITT TE IS BESZEREZHETED
Borító:
Jól passzol a történethez és szerintem elég rejtélyes az a kéz ott alul, de azért visszasírom a Menedék csillogását. Ez nem hajlott fel, mint az előző és a gerince sem törött. Összességében nagyon megvagyok elégedve ezzel a borítóval.
Értékelés: 5/5
A Menedék a 2016-os kedvenceim közé is bekerült és az év egyik legnagyobb felfedezettje volt számomra. Bevallom kicsit izgultam, hogy nem tudja teljesíteni a Helyőrség az elvárásaimat, de szerencsére egyáltalán nem kellett csalódnom.
 |
| Tegan |
A történet már Megváltásban játszódik pár hónappal a beköltözésük után. Megváltás felépítése nagyon tetszett, bár kicsit klisés volt. Izgalmassá tette a történetet a kis kolóniában élő emberek nézete, hiszen Pikket eléggé utálták és így mindig történt valami.
 |
| Kósza |
Sok új szereplőt ismertünk meg, de sokukat csak pár lap erejéig. Oaks mama és Edmund, Pikk nevelőszülei eszméletlenül szerethető párost alkotnak. Nekem teljesen átjött ez az "örökbefogadásos" hangulat. Hosszúpuskát imádtam. Szuper vezető volt és emberileg is megállta a helyét. Pikk nem változott sokat az előző részhez képest, talán csak annyiban, hogy megtanulta mi az igazi szeretet. Tetszettek a visszaemlékezései és a Fakóval való kapcsolatuk TÖKÉLETES volt. Fakó, Pikkel ellentétben szerintem rengeteget változott, pláne a végére hatalmas személyiség változáson ment keresztül. Őt eddig is szerettem, de ebben a részben még annál is jobban. Aki meglepetést okozott nekem az Kósza volt. Számomra ő egy semleges karakter volt az előző kötetben, azonban a Helyőrségben úgy érzem, hogy kiteljesedett. Vicces volt és mégis ő tűnt a legmeggyötörtebbnek számomra, bár az nem igazán tetszett bent, hogy még mindig próbálkozik Pikknél. Kíváncsian várom a következő részben mit fog produkálni. Tegant már kevésbé kedvelem, nem tetszett, hogy ennyire el akarta felejteni a múltját és, hogy kizárta Pikket.
Bónusz pont még, hogy a korcsoknak adott az írónő "különleges képességeket", azaz értelmesek lettek. Nagyon egyedi értelmezése volt a zombiknak. Ja, és még mielőtt elfelejteném még mindig nagyon emlékeztet a könyv a Walking Deadre.
Kedvenc szereplők: Pikk, Fakó, Kósza, Oaks mama, Edmund, Hosszúpuska
További részek:
Menedék
Horda
Csomagban
